Lajtha Hangszeres Népzenegyűjtéséből

Artists

Album Info

Release Date: 1992

Label: Hungaroton

Lajtha László (1892-1963) zeneszerző 18 évesen kapcsolódott be a népzenegyűjtésbe, s haláláig az egyik legtermékenyebb és leghatékonyabb gyűjtő maradt. Számos érdeme közül első helyre kívánkozik a hangszeres magyar népzene feltárásában kifejtett tevékenysége. (Bartók Béla és Kodály Zoltán e témakörben is megtette az első lépéseket, sőt Bartók felhívhatta Lajtha figyelmét a néptánc kutatásának fontosságára; mindenesetre a néptánc kutatása is Lajtha érdeklődéskörébe tartozik). A hangszeres zenei feltáró munka sok olyan földrajzi területre vezette el Lajtha Lászlót, amely a kutatások kezdetén még fehér foltnak számított. Fáradhatatlan munkájának köszönhető jónéhány erdélyi falu (Kőrispatak, Szépkenyerűszentmárton, Szék, Bözöd, Gyimesközéplok és Felsőlok stb.), a Nyugat-Dunántúl (Sopron, Győr, Vas megye), az északi területek közül főleg Nógrád és Borsod megye zenéjének feltérképezése, de neki köszönhető több alföldi és kelet-magyarországi falu népzenéje feltárásának megindítása is (pl. Szatmár megyében Győrtelek, Kispalád, Porcsalma, Tyukod stb.) Az intenzív gyűjtőmunkának több falumonográfiát köszönhetünk, melyeket a tudományos feldolgozás után maga a gyűjtő bocsátott közre Népzenei monográfiák sorozatcím alatt (I. és II. 1954, III. 1955, IV. 1956. és V. 1962.). Lajtha nagymennyiségű népzenegyűjtéséből így elsősorban ezeknek a köteteknek az anyaga vált közismertté.
Lajtha korán felfigyelt a falvakban működő, népzenét játszó falusi cigánybandákra, mert tapasztalta, hogy egy-egy jó zenés-táncos hagyományú faluban leginkább cigányzenészek látják el a zenekíséretet. Így a többnyire szólistaként működő parasztzenészek repertoárja (és a kezdettől megszakítás nélkül folytatott vokális zene) gyűjtésén kívül mind nagyobb súlyt fektetett a cigányzenészek által játszott dallamok összegyűjtésére. Nem érte be azonban a szűkebb értelemben vett magyar népdalok és hangszeres darabok rögzítésével; arra törekedett, hogy a XIX. századból átörökített klasszikus cigányzenei repertoárt az élő hagyomány alapján feltárja.
Lajtha László elévülhetetlen érdemeket szerzett az 1937-ben Bartók Béla, Kodály Zoltán (valamint a hozzájuk csatlakozó Bartha Dénes és több más jeles szakember) kezdeményezésére megindított népzenei hangfelvételek előkészítésében és a felvételek lebonyolításában. (A felvételek készítését a Magyar Rádió vállalta el Ortutay Gyula vezetésével, Lajtha mint a Néprajzi Múzeum munkatársa vett részt a munkában). A monumentálisnak szánt, minden tekintetben korszerű sorozatból (az ún. Pátria-lemezsorozat) a háborús évek közepéig 125 lemez matricáit sikerült elkészíteni. Lajthának az általa felfedezett zenészek közül először a kőrispataki cigánybanda játékát sikerült hanglemezre vennie 1944 januárjában, szinte az utolsó pillanatban, hiszen az együttes prímására is csak 1943 nyarán bukkant rá, s a zenészeket a Rádió stúdiójába kellett hozatni. Lajtha a megkezdett folyamatot a háború után sem kívánta megszakítani, sőt Bartók halála után személyes felelősségének érezte a folytatást. A Néprajzi Múzeumban az 1950-es évektől folytathatták a lemezek előkészítését Rajeczky Benjaminnal. Bár elkészült 100 hanglemez anyaga, csak a balassagyarmati banda lemezeit adták ki közülük, de azok is visszhangtalanul maradtak, s nem kerültek be a köztudatba.
A balassagyarmati (Nógrád m.) cigánybanda előadásának felvételére 1951. május 8-10. között került sor, míg a soproni banda játékát először 1952. szeptember 17-18-án rögzítették. Lajtha 1930-ban járt már Balassagyarmaton, ezért is volt szívügye, hogy az ottani cigánybandát, mint a nagymúltú északi cigányzenekari hagyomány egy reprezentáns képviselőjét megörökítse. Lajtha látta ugyan az együttesen az eltelt évek alatti természetes kopásokat illetve a háború okozta károkat, a mai hallgatónak nem lehet hiányérzete előadásukat hallgatva. Az öt tagból álló együttes tagjai: Baranyi Dezső prímás (42 éves), Bandri Antal másodprímás ("tercprímás", 27 éves), Baranyi Béla kontrás ("brácsás", 38 éves), Erki Sándor cimbalmos (46 éves) és Jónás Ferenc bőgős ("nagybőgős", 42 éves). Játékuk kiemelkedően szép példája mind a századunk első felében még jellemző klasszikus cigányzenei repertoár (hármas-, ritkábban kettes tagolású verbunkosok: 1. 2. 3., virtuóz frissek: 3. 4. 5. 6., mind pedig a régi paraszti népzenei hagyomány őrzésének (4. 5.), gyakran a kettő ötvözésének (pl. a duda imitálása: 5.). Mindez visszafogott hangvétellel, a lassú daraboknál tempótartással (pl.6.), a virtuóz daraboknál pedig biztos hangszerjátékkal és a arányérzékről tanúskodó szóló-tutti váltakozással párosul. Eredeti cigányzenekari szerepében jelenik meg itt a cimbalom: támogatja az együttes játékát, körülfonja az egyes hangszerek által játszottakat, illetve szólószerepben jelenik meg (gyakran a prímhegedű pizzicato játékával együtt).
A soproni bandának viszont a cimbalmos a vezetője. A "Prímás" neve Tendl Pál (67 éves), a "másodprímás", azaz hegedűs Tendl Vilmos (40 éves), kontrás Horváth János (50 éves), bőgős Tendl József (33 éves). A más tájegységektől sokban különböző kultúrát képviselő kiváló cimbalomjátékos Tendl Pál és együttese anyaga a Dunántúli táncok és dallamok I. kötetében (Népzenei monográfiák V.) jelent meg, az együttes részletes jellemzésével, az egyes dallamokra vonatkozó tudnivalókkal. E helyen ezért csupán arra emlékeztünk, hogy a másik banda repertoárjával kapcsolatban elmondottak a soproniakra is érvényesek. Egyetlen különbség, hogy repertoárjukban kevés már a verbunkos (a különböző csárdások őrzik annak jegyeit is), ellenben szerepet játszik még itt is a dudazene, gyakoriak a virtuóz frissek az egykori nagymúltú cigányzenei hagyomány bizonyítékaként.

More Pictures